Grigorij, a Magiszter fia az egyetlen szereplő, aki kényes az enteriőrre. A folyóparti lakása olyan, akár egy elegáns, extravagáns kiállítóterem. A tágas, világos, letisztult terekben kevés a bútor, a fürdőjét pedig különösen szereti: ott mindent minimál stílusban, de a legjobb anyagokból készíttetett. Grigorij az öltözködésére és az egész megjelenésére is gondosan ügyel. Azért nem… Tovább »

Inessza Szentpéterváron él a hajdani anyósa otthonában Liljával, a mentoráltjával. Ők nemcsak közös lakást használnak, hanem munkatársak is. A lakás tágas, és régi, akárcsak a bútorzat. A nagy belmagasságú szobák stukkói töredeznek, a szegélyek mentén elszürkült a festés. Inessza a szellem embere, nem törődik földhözragadt dolgokkal. Ő a renitens: egyedül ő szeretne együttműködni és békés… Tovább »

Nadja Weber Rostockban, a város nyugati felén él kettesben az anyjával, Helgával. Egy kopár épületblokkokból álló lakótelepen laknak, ahonnan szép időben el lehet látni az öbölig. A tízemeletes tömb egyik felső szintjén lévő lakás kényelmes és tágas, habár a bútorzat már kissé megkopott. A puritán módon, funkcionális darabokkal berendezett lányszobában a plafonig érő könyvespolc, a… Tovább »

  Az első könyvet hétéves koromban olvastam, a címe Brumi Mackóvárosban, és ez a mackós könyvsorozat szerettette meg velem az olvasást. Sokáig, 12-13 éves koromig olvastam meséket, pl. Magyar népmesék, Grimm-mesék, Benedek Elek meséi. Ezután jöttek a csíkos és pöttyös lányregények. Az első pöttyös könyvem a Hárman a szekrény tetején volt, G. Szabó Judittól. Rongyosra… Tovább »

  Ebben a bejegyzésben interjút olvashattok Krausz Emmával, a Twister Media 2017-es [bekezdés] pályázatának győztesével, az Osztálykép című könyv írójával.     A pályamű LMBTQ regényként került az olvasóközönség elé, de én az elolvasása után inkább ifjúsági regényként definiálnám. Vártam ezt a könyvet, több okból is. Tetszik, hogy magyar helyszínen játszódik, és az is, hogy… Tovább »

Aki ismer, az tudja, hogy a romantika fényévekre áll tőlem mint embertől és olvasótól, ezért az írásaimban sem a szerelem a fő motívum. Ettől függetlenül mégis jelen van, amennyire a való életben is folyton megjelenik. Talán a cinizmusom, talán az elemző életszemléletem miatt a történeteimben felbukkanó szerelem-motívum általában rendhagyó. Rendhagyó annyiban, hogy nem festek túlidealizált… Tovább »

Hát, nagyon sajnálom, hogy már délután kettőkor kidőltem, és nem tudtam részt venni az összes programon, amit elterveztem, mert sikerült most, “nyáron” beszereznem egy durva torokgyíkot az átvészelt tél után. De persze így is nagy élmény volt ott lenni. Megjelent  pályatársam, Krausz Emma könyve, az Osztálykép, mellyel a Twister Media [bekezdés] pályázatán nyert, és amit… Tovább »

A blogon szeretném bemutatni azokat a könyveket, melyek szerintem kiemelkednek a vérszívókról szóló történetek sorából. Az első: Whitley Strieber Éhség című regénye. (Az eredeti mű: Whitley Strieber: The Hunger. Eredeti megjelenési év: 1981.) A filmváltozatra teljesen véletlenül találtam rá, és nagyon megtetszett. A film ’83-ban készült  Catherine Deneuve, David Bowie és Susan Sarandon főszereplésével, és… Tovább »

  Többen is megkérdeztétek, hogy miről szól a regény, de mielőtt válaszolnék, szeretnék még néhány szót szólni a hőseimről. Számomra a vámpír a másság metaforája. Ők jelképezik az örök kisebbséget, ők az idegenek, a furák. Ők azok, akiket meg lehet bélyegezni, akiktől lehet félni, akiket lehet gyűlölni. Mert az emberek szeretnek gyűlölni. Kell nekik az… Tovább »

Az Allegórium című regényt azoknak ajánlom, akik már eljátszottak a gondolattal, hogy nem vagyunk egyedül, és az idegenek nem az űrből érkeznek, hanem a kezdetektől köztünk élnek. Szeretem a klasszikus vámpírokról szóló történeteket, és azóta foglalkoztatnak ezek a titokzatos lények, mióta először hallottam a filmbeli Drakula grófról. A regény szereplőit a legegyszerűbb vámpíroknak nevezni, én… Tovább »