Nemsokára kisorsolok egy dedikált kötetet az általam készített, idézetes könyvjelzővel. Szombat (dec. 15-e) éjfélig jelezzétek, hogy megosztottátok a közösségi oldalon ezt a posztot, vasárnap pedig kisorsolom a nyertest.
Az Allegórium című regényt azoknak ajánlom, akik már eljátszottak a gondolattal, hogy nem mi vagyunk az egyetlen értelmes faj a Földön, és az idegenek nem az űrből érkeznek, hanem mindig köztünk éltek.
A történetben „vámpírok” szerepelnek – az idézőjel pedig azért van, mert ezek a lények nem illeszthetők egyetlen hagyományos klisébe sem. Ők a másság jelképei.
Az üzenet, amit ebben a történetben megfogalmaztam:
Azt, hogy mit tekintünk normálisnak, mindig a többség értékítélete szabja meg, de nem biztos, hogy az utált, megvetett vagy lenézett kisebbség, a „kívülállók” a gyengébbek, és nem biztos, hogy kevesebbet érnek, mint azok, akik az átlagosság biztonságos akolmelegében élnek, és a vélt tökéletességük magas lováról nézik le azokat, akik csak egy hajszálnyival is különböznek tőlük.
Ha pedig nem akartok ennyire mélyre ásni, maga az alaptörténet is szórakoztató, és pár óra kellemes (odafigyelős) kikapcsolódást kínál:
Van itt egy rejtőzködő csoport, látszatra olyanok, mint az emberek,
egy vezető, akinek a lelkét a múlt sérelmei és a jövőtől való félelem mérgezik,
egy furcsa lány, akinek a valódi kiléte titok,
egy nő, aki szembe mer fordulni a vezérrel,
és egy apró hiba, mely lavinát indít el.
És végül, de nem utolsó sorban sikerült olyan szerelmi konfliktust kitalálnom, amit tisztán pozitív érzelmek hoznak létre, mégis lehetetlen a legdurvább sérülések nélkül kikerülni belőle.
Ez utóbbira tényleg büszke vagyok, de nem akarom a saját történetemet spoilerezni – olvassátok el!
Jó szórakozást!
Frey Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: