Nemrég felvázoltam egy jónak ígérkező történetet az elképzelt világomból, aztán félretettem, és valami egészen másba kezdtem. A döntésem egyik oka racionális, a másik pedig teljesen szubjektív. Úgy alakult, hogy az Allegórium világát egy időre pihentetnem kell, bármennyire is szeretem, a másik ok pedig az az ősi, zsigeri szorongás, amiből szárba szökkentek az emberiség babonái. Nem… Tovább »

  Nemsokára kisorsolok egy dedikált kötetet az általam készített, idézetes könyvjelzővel.  Szombat (dec. 15-e) éjfélig jelezzétek, hogy megosztottátok  a közösségi oldalon ezt a posztot, vasárnap pedig kisorsolom a nyertest.   Az Allegórium című regényt azoknak ajánlom, akik már eljátszottak a gondolattal, hogy nem mi vagyunk az egyetlen értelmes faj a Földön, és az idegenek nem az… Tovább »

Már több mint egy éve kitettem az Allegórium végére a pontot, és még mindig nosztalgiával gondolok a szereplőkkel töltött időre. Nehéz elengedni a kezüket. Olyan, mintha régi barátoktól kellene megválni, mintha elköltöznék valahová, és ők ott maradnának a helyükön. Furcsa érzés. A regényem szereplőit jól ismerem, és olyan dolgokat is tudok róluk, amiről szó sem… Tovább »

Feladatot adtak az egyik írói csoportban, és én örömmel teljesítem, mert gyakran elgondolkodom, hogy igazából ki is az én Ideális Olvasóm. A feladat tehát, hogy alkossunk Personát, jellemezzük a saját, ideális olvasónkat egyetlen, jellemző személybe tömörítve. Az én Personám 25- 45 év közötti nő. A környéken, Közép-Kelet-Európa valamelyik – bármelyik – közepes vagy nagyobb városában… Tovább »

Ha Zeuszt, a rottweilert is beleszámítom, harminckilencen szerepelnek a regényben, plusz tizenhét olyan ember, akiket csak a többiek visszaemlékezéseiből vagy a narrációból ismerünk. Utóbbiak közé nem számítottam azokat, akiknek nincs nevük, pl. az antikváriust, akitől Inessza megkapja a fekete könyvet, a lányt, akiről Helga egy érdekes videót néz, a három nőt, akik autogramért jelentkeznek Anninál,… Tovább »

A Magiszter otthona a belvárosban található. Régi építésű, nagy belmagasságú lakás, melyre már ráférne a felújítás, de Jevgenyij nem bolygatja. Szereti a hely vitalitását: azt, hogy szinte lélegzik, él. A férfi itt tart elméleti felkészítést a beavatandó újoncoknak, és itt fogadja a vendégeit, akik szinte kizárólag a testvériség tagjai közül kerülnek ki.   A régi… Tovább »

Nadja Weber Rostockban, a város nyugati felén él kettesben az anyjával, Helgával. Egy kopár épületblokkokból álló lakótelepen laknak, ahonnan szép időben el lehet látni az öbölig. A tízemeletes tömb egyik felső szintjén lévő lakás kényelmes és tágas, habár a bútorzat már kissé megkopott. A puritán módon, funkcionális darabokkal berendezett lányszobában a plafonig érő könyvespolc, a… Tovább »

Aki ismer, az tudja, hogy a romantika fényévekre áll tőlem mint embertől és olvasótól, ezért az írásaimban sem a szerelem a fő motívum. Ettől függetlenül mégis jelen van, amennyire a való életben is folyton megjelenik. Talán a cinizmusom, talán az elemző életszemléletem miatt a történeteimben felbukkanó szerelem-motívum általában rendhagyó. Rendhagyó annyiban, hogy nem festek túlidealizált… Tovább »