Szerzőként két dilemmám van. Ez az egyik.
Ha írsz, és a történetedbe beleadsz mindent, ami te vagy, a lelkedet az összes nyűgjével, a sebekkel, kétségekkel és szorongásokkal, és ha kimondod, amit amúgy senkinek sem mondanál, akkor ezzel a kitárulkozással sebezhetővé válsz. Furán fognak nézni rád, és lehet, hogy érteni sem fogják.
De írhatsz úgy is, hogy közben páncél mögé zárod a „sötét oldalt”, és felrakod a mosolygós álarcot. Írhatsz hamisan csillogó történeteket kétdimenziós papírfigura szereplőkkel, és sokan szeretni fognak – de ennek mi értelme? Így éppen a lényeg veszik el.
Frey Éva
Kommentek