KÖNYVMOLYOK

Hogy milyen bírálatot és észrevételt veszünk jó szívvel, és fogadunk el az írásainkkal kapcsolatban, és mi az, amit inkább kötözködésnek vagy rosszindulatú megnyilvánulásnak érzünk, az nem mindig egyéni érzékenység függvénye. Néha a tények beszélnek.

Egy Moly-tag kritikájában olvastam a következő észrevételt:

„.Emellett engem lepett meg a legjobban, hogy bár a szereplőkről rengeteg mindent tudni, de az alapvetéseket nem mindig lehet rögtön megérteni értsd jól, amikor két karakter szexelt, akkor én borzasztóan megdöbbentem, mert azt hittem, mindkettő férfi. Egy jó negyedórás problémamegoldó légzésgyakorlat után tudtam csak folytatni a könyvet, ahol minden szereplőt átértékeltem.”

(Khm… Hát, gratulálok. Leülhetsz, Emese, szövegértésből egyes.)

Erre mondom, hogy ha az első harminc oldal után nagyon nem tetszik a könyv, akkor le kell tenni – én is ezt csinálom. Ha pedig valamennyire olvashatónak találjátok, akkor ne csak átfussatok rajta, mint Jóska bácsin a háromszázalékos teszkó-gazdaságos sör, hanem legalább annyival tiszteljétek meg az írót, hogy ELOLVASSÁTOK azt a regényt, amin hónapokig dolgozott. Mert akkor nem fordul elő, hogy figyelmetlenségből valótlanságokat írogattok, ami, ha jobban belegondolok, akár hitelrontásnak is tekinthető, mellesleg titeket minősít. A fenti kijelentést ui. csuklóból cáfolom a regényben található összvissz két szexjelenet idézésével.

(Kis segítség: Inesszáról korábban megtudjuk, hogy nőnemű, ha ez nem derülne ki automatikusan.)

Tehát:

„Inessza a férfit akarta. Felhúzódzkodott az ülésében, hogy közelebb kerüljön hozzá. Átfogta a vállát, és végigsimított a mellkasán. Sigur hátradőlt az ülésben és lehunyta a szemét. Arcának a szakálltól szabadon hagyott részén érezte a nő puha, de határozott száját, mely rásimult és szétnyílt.” Stb.

És a másik:

„– Ébresztő – zengte a férfihang, de a közönyös tónusban ejtett szó inkább kijelentésnek, mint felszólításnak hangzott.

A nő végre teljesen magához tért, és rájött, hogy hol van. A tenyér után nyúlt, és visszaigazította a mellére. Macskásan nyújtózott, és doromboló, kéjesnek szánt mormogást hallatott. Tudta, hogy barátja kora hajnalban ébred, és ilyenkor általában lezavar egy gyors aktust, tehát ideje volt rákészülni. Örömmel tett eleget a kívánságoknak, mert Grigorij pénzes volt, csinos, ráadásul jó körökben mozgott, és mindenkivel éreztette maga körül, hogy ő a főnök. Zina kiváltságosnak érezte magát, hogy ilyen barátot talált. Voltak ugyan fura kívánságai, de hát melyiknek nincsenek? A férfiak már csak ilyenek.” Stb.

Jó olvasást!

Frey Éva