Már több mint egy éve kitettem az Allegórium végére a pontot, és még mindig nosztalgiával gondolok a szereplőkkel töltött időre. Nehéz elengedni a kezüket. Olyan, mintha régi barátoktól kellene megválni, mintha elköltöznék valahová, és ők ott maradnának a helyükön. Furcsa érzés. A regényem szereplőit jól ismerem, és olyan dolgokat is tudok róluk, amiről szó sem… Tovább »

  Szerzőként két dilemmám van. Ez az egyik. Ha írsz, és a történetedbe beleadsz mindent, ami te vagy, a lelkedet az összes nyűgjével, a sebekkel, kétségekkel és szorongásokkal, és ha kimondod, amit amúgy senkinek sem mondanál, akkor ezzel a kitárulkozással sebezhetővé válsz. Furán fognak nézni rád, és lehet, hogy érteni sem fogják. De írhatsz úgy… Tovább »