Inessza Szentpéterváron él a hajdani anyósa otthonában Liljával, a mentoráltjával. Ők nemcsak közös lakást használnak, hanem munkatársak is. A lakás tágas, és régi, akárcsak a bútorzat. A nagy belmagasságú szobák stukkói töredeznek, a szegélyek mentén elszürkült a festés. Inessza a szellem embere, nem törődik földhözragadt dolgokkal. Ő a renitens: egyedül ő szeretne együttműködni és békés szimbiózisban élni az emberekkel. A Magiszter csak a végzettsége és az orvosként nyújtott szolgálatai miatt tűri meg a Tanácsban.
A történet megírásában lineárisan haladtam, ezért Rostock után egy szentpétervári blokk következett. Erre nagyon készültem, és sok időt töltöttem a netes térkép felett. Ennek jóvoltából gyakorlatilag ott voltam a helyszínen, abban a bizonyos Gavanszkaja utcában, és az első jelenetben mindent úgy írtam le, ahogy ott láttam.
Lilja öt évvel idősebb, mint Nadja, mégis ő a gyermekibb, romantikusabb lélek. Nadja hideg, és távolságtartó, Lilja viszont vágyik a szeretetre és az anyai-apai elismerésre. A szobáját egy kis, négyzet alapú helyiségnek látom, középen az ajtó, vele szemben az ablak, előtte íróasztal, jobbra polc, balra a lány vetetlen ágya, ahol szétszórva hagyja a ruháit. A könyvespolcon több rajz és festmény is Leonyid Andrejevet, a hajdani írót ábrázolja, és az itt sorakozó könyvek és jegyzetek is róla szólnak. Hogy ennek miért van jelentősége, megtudjátok a regényből.
Frey Éva
Kommentek