Aki ismer, az tudja, hogy a romantika fényévekre áll tőlem mint embertől és olvasótól, ezért az írásaimban sem a szerelem a fő motívum. Ettől függetlenül mégis jelen van, amennyire a való életben is folyton megjelenik. Talán a cinizmusom, talán az elemző életszemléletem miatt a történeteimben felbukkanó szerelem-motívum általában rendhagyó. Rendhagyó annyiban, hogy nem festek túlidealizált képet róla, mert úgy érzem, hogy ez leggyakrabban ámítás, sőt néha hazugság. (Annak ellenére, hogy a női olvasók népes tábora él-hal ezért az édes ámításért.) A regényeimben a szerelem olyan, amilyen a való életben is lehet: fájdalmas, viszonzatlan, félreértett, beteges, hazug, számító, függő és birtokló.
Az ideálishoz legközelebb Sigur és Inessza kapcsolata áll. Sigur Helsingfors karakterének megformálása színtiszta önzés volt, mert ő az általam elképzelt optimális férfi. Optimális tehát, nem pedig tökéletes – a hibái viszont olyan hibák, melyekből Inessza kötődése erényt kovácsol.
„Inessza tudta, hogy a távolság tartja kettőjüket szorosan egymás mellett. A lelki kielégületlenség, az érzés, hogy soha nem tudnak igazán eltelni egymással. Ha egyszavas definíciót kellett volna találnia, azt felelte volna, hogy a szerelem: éhség.”
(foto: Ray Caesar)
A legszenvedélyesebb kötődés Theresa és Marcus között működik, akik házastársak, de a kettőjük érzelmeit mégsem lehet szerelemként definiálni.
„Marcus Theresa iránt érzett szeretete több volt a szerelemnél. Úgy kötődött hozzá, mint apa a lányához, fiú az anyjához, vagy testvér a testvérhez, ember a legjobb barátjához. Az ő ragaszkodása finom esszenciája volt mindenfajta gyengéd és bensőséges érzelemnek, ami csak létezhet ember és ember között.”
Grigorij és Nadja lehetne az ideális pár. Mindketten úgy érzik, életükben először szerelmesek úgy istenigazából… de egyikük szekrényében túl sok a csontváz.
A Magiszter és Lilja kapcsolata a függésről szól. Lilja érzelmei gyermekien rózsaszínek, Jevgenyij pedig az öregapja lehetne. Úgy ragaszkodik a lányhoz, ahogy a birtokló típusú férfi ragaszkodik hús-vér tulajdonához.
„Beugrott az álomkép. (Sigur) látta az árnyékos szobát, a régies, komor bútorokat, a kopár padlót, és az ágyat a fehér lepedővel. A lepedőn az elkenődött vérfoltokat és az egymásba feledkező párt, akiknek fehér bőrét, akár a hófehér lepedőt, elmázolt vérfoltok borítják.”
Oleg és Inessza érzelmi viszonya kiegyensúlyozatlan. Oleg az első találkozásoktól fogva gyengéd érzelmeket táplál a nő iránt, aki viszont csak a barátot látja benne, és felnéz rá, mint mentorára. Oleg határozatlan, és amikor a képbe kerül Sigur, tudomásul kell vennie, hogy minden esélye elszállt.
Alekszandra és Kolja úgy tesznek, mintha szerelmesek lennének, de ez a nem túl erőteljes igyekezetük nemcsak egymásnak, hanem a külvilágnak is szól. Szandra szakmailag és társadalmilag profitál a Koljával való kapcsolatból, a férfi pedig a rendszeres testi kielégülés miatt színlel szerelmet.
„– Szivi, holnap estére lesz interneted, ígérem! – mondta a férfi, és lassan Alekszandra felé dőlt a kanapén. – Pontosan mit akarsz megírni? – kérdezte, és nedves csókot nyomott a nő combjára.
Alekszandra megborzongott, és legszívesebben fejbe verte volna Kolját.
– Egy cikksorozatot tervezek a vámpírokról.
A férfi válla rázkódni kezdett, aztán nem bírta tovább, tele szájjal felröhögött.”
Az Alfa látszólag képtelen a szerelemre. Használ és kihasznál, hazudik és taktikázik, megjátszott vonzalmával másokat büntet. Egyedül Theresa előtt villan fel a titok, de ő azt kívánja, bárcsak ne látott volna semmit.
Frey Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: