amit / ahogy írtál  a könyvedben kritika, ha bennfentes (lelkes kommentelő v. működtető) vagy a Könyvkritikusok Oldalán kritika, ha nem vagy haver a Könyvkritikusok Oldalán ha nem feltétlenül az olvasói igényeket akartad kiszolgálni Hihetetlenül egyéni karakteralkotás, gratula! Te ezzel a regénnyel bebizonyítottad, hogy van új a Nap alatt! Nincs szerethető karakter! Senkihez nem tudtam… Tovább »

Nemrég felvázoltam egy jónak ígérkező történetet az elképzelt világomból, aztán félretettem, és valami egészen másba kezdtem. A döntésem egyik oka racionális, a másik pedig teljesen szubjektív. Úgy alakult, hogy az Allegórium világát egy időre pihentetnem kell, bármennyire is szeretem, a másik ok pedig az az ősi, zsigeri szorongás, amiből szárba szökkentek az emberiség babonái. Nem… Tovább »

Hogy milyen bírálatot és észrevételt veszünk jó szívvel, és fogadunk el az írásainkkal kapcsolatban, és mi az, amit inkább kötözködésnek vagy rosszindulatú megnyilvánulásnak érzünk, az nem mindig egyéni érzékenység függvénye. Néha a tények beszélnek. Egy Moly-tag kritikájában olvastam a következő észrevételt: „.Emellett engem lepett meg a legjobban, hogy bár a szereplőkről rengeteg mindent tudni, de… Tovább »

  Nemsokára kisorsolok egy dedikált kötetet az általam készített, idézetes könyvjelzővel.  Szombat (dec. 15-e) éjfélig jelezzétek, hogy megosztottátok  a közösségi oldalon ezt a posztot, vasárnap pedig kisorsolom a nyertest.   Az Allegórium című regényt azoknak ajánlom, akik már eljátszottak a gondolattal, hogy nem mi vagyunk az egyetlen értelmes faj a Földön, és az idegenek nem az… Tovább »

Napjainkban annyira átalakult a tömegkommunikáció és a média, hogy ez az élet minden területén érezteti hatását. Az emberek elvárásai megváltoztak. Az az igényük, hogy legyen minden könnyen fogyasztható és emészthető, harsány és instant, az olvasói ízlésükre is rányomja a bélyegét – főleg, ha a nagy, profitorientált kiadók még rá is dolgoznak erre a tendenciára. Ez… Tovább »

Már több mint egy éve kitettem az Allegórium végére a pontot, és még mindig nosztalgiával gondolok a szereplőkkel töltött időre. Nehéz elengedni a kezüket. Olyan, mintha régi barátoktól kellene megválni, mintha elköltöznék valahová, és ők ott maradnának a helyükön. Furcsa érzés. A regényem szereplőit jól ismerem, és olyan dolgokat is tudok róluk, amiről szó sem… Tovább »

  Szerzőként két dilemmám van. Ez az egyik. Ha írsz, és a történetedbe beleadsz mindent, ami te vagy, a lelkedet az összes nyűgjével, a sebekkel, kétségekkel és szorongásokkal, és ha kimondod, amit amúgy senkinek sem mondanál, akkor ezzel a kitárulkozással sebezhetővé válsz. Furán fognak nézni rád, és lehet, hogy érteni sem fogják. De írhatsz úgy… Tovább »

Feladatot adtak az egyik írói csoportban, és én örömmel teljesítem, mert gyakran elgondolkodom, hogy igazából ki is az én Ideális Olvasóm. A feladat tehát, hogy alkossunk Personát, jellemezzük a saját, ideális olvasónkat egyetlen, jellemző személybe tömörítve. Az én Personám 25- 45 év közötti nő. A környéken, Közép-Kelet-Európa valamelyik – bármelyik – közepes vagy nagyobb városában… Tovább »

Ha Zeuszt, a rottweilert is beleszámítom, harminckilencen szerepelnek a regényben, plusz tizenhét olyan ember, akiket csak a többiek visszaemlékezéseiből vagy a narrációból ismerünk. Utóbbiak közé nem számítottam azokat, akiknek nincs nevük, pl. az antikváriust, akitől Inessza megkapja a fekete könyvet, a lányt, akiről Helga egy érdekes videót néz, a három nőt, akik autogramért jelentkeznek Anninál,… Tovább »

A Magiszter otthona a belvárosban található. Régi építésű, nagy belmagasságú lakás, melyre már ráférne a felújítás, de Jevgenyij nem bolygatja. Szereti a hely vitalitását: azt, hogy szinte lélegzik, él. A férfi itt tart elméleti felkészítést a beavatandó újoncoknak, és itt fogadja a vendégeit, akik szinte kizárólag a testvériség tagjai közül kerülnek ki.   A régi… Tovább »