1.0ALLEGÓRIUMhttps://allegorium.cafeblog.huE. Freyhttps://allegorium.cafeblog.hu/author/freyeva70gmail-com1/<p> </p> <p><img class=" wp-image-210 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/07/Leonából-300x242.jpg" alt="" width="377" height="304" /></p> <p>Szerzőként két dilemmám van. Ez az egyik.</p> <p>Ha írsz, és a történetedbe beleadsz mindent, ami te vagy, a lelkedet az összes nyűgjével, a sebekkel, kétségekkel és szorongásokkal, és ha kimondod, amit amúgy senkinek sem mondanál, akkor ezzel a kitárulkozással sebezhetővé válsz. Furán fognak nézni rád, és lehet, hogy érteni sem fogják.</p> <p>De írhatsz úgy is, hogy közben páncél mögé zárod a „sötét oldalt”, és felrakod a mosolygós álarcot. Írhatsz hamisan csillogó történeteket kétdimenziós papírfigura szereplőkkel, és sokan szeretni fognak – de ennek mi értelme? Így éppen a lényeg veszik el.</p> <p><img class=" wp-image-211 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/07/IMG_20180715_184118-300x225.jpg" alt="" width="328" height="246" /></p> <p> </p> <p style="text-align: right">Frey Éva</p>richhttps://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/07/IMG_20180715_184118-150x150.jpg150150