1.0ALLEGÓRIUMhttps://allegorium.cafeblog.huE. Freyhttps://allegorium.cafeblog.hu/author/freyeva70gmail-com1/<p> </p> <p style="text-align: justify">Az első könyvet hétéves koromban olvastam, a címe Brumi Mackóvárosban, és ez a mackós könyvsorozat szerettette meg velem az olvasást. Sokáig, 12-13 éves koromig olvastam meséket, pl. Magyar népmesék, Grimm-mesék, Benedek Elek meséi. Ezután jöttek a csíkos és pöttyös lányregények. Az első pöttyös könyvem a Hárman a szekrény tetején volt, G. Szabó Judittól. Rongyosra olvastam.</p> <p style="text-align: justify"><img class=" wp-image-125 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/bodo-bela-brumi-mackovarosban-3912311-nagy-horz-300x96.jpg" alt="" width="390" height="125" /></p> <p style="text-align: justify">A Brumi után egy másik meghatározó könyvélményem Hegedűs Géza: Az írnok és a fáraó című regénye volt, ezt még általános iskolás koromban olvastam. A hatására belevetettem magam az ókori Egyiptom történetébe, és sokáig nem is bírtam mással foglalkozni, csak a XVIII. dinasztia fáraóival.</p> <p><img class=" wp-image-115 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/hegedus-geza-az-irnok-es-a-farao-26050700-nagy-217x300.jpg" alt="" width="112" height="154" /></p> <p style="text-align: justify">14-15 évesen kezdtem olvasni Szilvási Lajos könyveit, és talán innen jön az igény, hogy szeretek, vagy inkább csak szeretnék mai magyar helyszíneken játszódó történeteket olvasni hétköznapi emberekről.                                                             <img class=" wp-image-126 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/szilvasi-lajos-a-nema-12121668-nagy-horz-300x202.jpg" alt="" width="233" height="157" /></p> <p style="text-align: justify">A horror műfaja már akkor megragadott, amikor először hallottam Drakula grófról egy filmmel kapcsolatban, amit természetesen akkor, nyolcévesen még nem nézhettem meg. Stoker regényének rövidített változata, a Drakula gróf válogatott rémtettei után sorra olvastam a rémtörténeteket.</p> <p><img class=" wp-image-118 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/bram-stoker-drakula-grof-valogatott-remtettei-11039593-nagy-219x300.jpg" alt="" width="107" height="146" /></p> <p style="text-align: justify">Egy időben szinte csak Stephen Kinget olvastam. Nagyon tetszik a világalkotása, és élnek a karakterei. Szeretem azt a hangulatot, amit a regényeiben teremt, és azt, hogy mennyire otthon van abban a világban, ahol a történetei játszódnak. Mintha csak a szomszédjairól, ismerőseiről beszélne... A horror történetek mellett a disztópiáit szeretem, mint A mobil és a Végítélet.  A Búra című regényében az fogott meg igazán, amit az emberi természetről ír. Itt bemutatja, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy az emberről leváljon az a vékony réteg, amit a civilizáltság ráaggatott, és átlényegüljön <em>valamivé</em> – nem állattá, ezt nem nevezem így, mert szeretem az állatokat.</p> <p><img class=" wp-image-119 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/stephen-king-a-bura-alatt-i-ii-8358075-nagy-236x300.jpg" alt="" width="113" height="144" /></p> <p style="text-align: justify">Szívesen olvasok életrajzi-és dokumentumregényeket is. Egy időben sok hegymászós történetet olvastam. Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik képesek olyan dolgokat véghezvinni, amit én soha, és például a hegymászók, a balett-táncosok, az operaénekesek éppen ilyenek.</p> <p><img class="size-medium wp-image-120 aligncenter" src="https://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/hegy-252x300.jpg" alt="" width="252" height="300" /></p> <p style="text-align: justify">Nemrég fedeztem fel, hogy az orosz kortársak milyen jól írnak. Glukovszkij Metro-trilógiája, és az összes könyve  nagyon jó. Szeretem az író gondolkodásmódját, az észrevételeit az emberi természetről és az emberi közösségek működéséről. Amit a működés mozgatóerőiről ír, az mind nagyon igaz, nagyon jellemző, és nagyon szomorú.</p> <p style="text-align: justify">Roman Szencsin A Jeltisev család című könyve az egyik legdurvább olvasmány, ami a kezembe került, és napokig a hatása alatt voltam. Ez az írás elgondolkodtat, fájdalmat okoz és félelmet kelt, tehát túlmutat önmagán: igazi irodalom.</p> <p style="text-align: justify">A realizmus az egyik véglet, a mesevilág pedig a másik, mert az egyik kedvencem a Harry Potter sorozat. Nem válogatok, a jól megírt könyveket szeretem.</p> <p style="text-align: justify">Nem olvasok sokat, évente 45-50 könyvet. Az új kötetek egyre gyűlnek, de napi két-három óránál többet nem tudok rájuk szánni.</p> <p style="text-align: justify">Mint olvasó, általában jobban visszaemlékszem a könyv hangulatára, mint a részletes cselekményre. Néha az is elég egy történet megkedveléséhez, ha tetszik a nyelvezete. Olyan ez, mint amikor megállsz egy szép festmény vagy egy művészi fotó előtt és nem bírod levenni róla a tekinteted. Amikor gyönyörködsz benne, és arra gondolsz, hogy hogy lehetett ezt így odatenni?</p> <p style="text-align: justify">Sokszor történt már, hogy többszöri olvasás után sem emlékeztem egy-egy regény részletes tartalmára, arra viszont igen, hogy milyen volt elmerülni a világában, és milyen érzelmeket, hangulatokat váltott ki belőlem. Néhány regényt éppen ezért veszek le újra és úja a polcról. Azért, mert jó érzés visszatérni abba a lelkiállapotba, amit akkor éreztem, amikor öt, tíz vagy húsz éve, először olvastam. Mondják, hogy az olvasás nemcsak fejlődés és szórakozás, hanem terápia is. Ez bizony így van.</p> <p> </p> <p style="text-align: right">Frey Éva</p>richhttps://allegorium.cafeblog.hu/files/2018/05/hegy-150x150.jpg150150